Azt mondják az élet olyan, mint az utazás. De minden utazásnak van egy úti célja,
nem? Mi lehet az élet úti célja? A halál?
Sosem voltam hajlandó elhinni ezt. Már gyermekként foglalkoztatott nagyon a
gondolat, hogy megértsem miért vagyunk itt a Földön, mi a célunk és hova
tartunk.
Egy életünk van csak? Abban kell mindent elérnünk, mindent megvalósítanunk?
Vagy van tovább, van valahol folytatás?
Szerintem annyira fontos ez. Bármilyen tevékenységbe kezdünk, mindig van
egy célunk vele. Mikor felnövünk mégsem tudjuk, hogy az élethez is célt kellene
rendelnünk. Hová tartunk akkor mégis?
Céljaink felé mindig vezet egy út, vagy akár több út is és van sok útkereszteződés.
Vannak vakvágányok is, olyan utak, amik eltérítenek minket a célunktól.
Ezért minden kereszteződésbe érve tudnunk kellene, látnunk kellene, hogy
melyik utat válasszuk, hogy nehogy vakvágányra menjünk. Valamibe, ami
visszafelé, hátra visz minket vagy megrekeszt évekre egy ponton.
Az élethez kellenek útitársak is. Egy rossz útitárs is vihet minket vakvágányra.
Ezért azt is tudnunk kell, hogyan válasszuk ki őket, egy vagy több rossz útitárs
teljesen tönkre teheti az utazást. Szóval, tudnunk kell kit engedhetünk be és
kit nem. Kivel lesz jó és élvezetes megosztani az utunk, és ki az, aki örökös
negatívitással tönkretesz minden szép pillanatot vagy teljesen elsodor minket
egy vakvágányra.
És mi lehet akkor az élet célja? Mikor tizenéves voltam elképzeltem az
éltem: kijárom az iskolát, egyetemet, szerzek egy férjet, szülök pár gyereket,
dolgozom, megöregszem, születnek unokáim, majd meghalok. Ennyi lenne... – gondoltam
magamban. Ez lenne az élet? Nem tudom elhinni, hogy ez az élet. Mi át vagyunk
verve! Kell, hogy legyen több ehhez! Biztos vagyok benne, hogy nem ez az élet.
100%-ig biztos voltam benne, hogy van itt valamit, amire még rá kell jöjjek,
meg kell találjam. Nem is életem átlagos életet, eddig semmit sem csináltam
úgy, mint papírforma szerint kellett volna. Nem voltam hajlandó!
Egyben viszont végig biztos voltam, hogy ha van egy kérdés, akkor arra mindig
van válasz is. Elég bátor vagy, hogy feltedd a kérdéseket és hiszel benne, hogy
van válasz, akkor meg fogod találni a válaszokat is. Azóta én már megtaláltam,
mert aki keres az talál, ennél igazabb mondás kevés van.
Viszont az a nagyon nagy baj, hogy túl sok a vakvágány. Vakvágányok a hamis
filozófiák, vakvágány a becstelen élet, a drogok, a rossz társaság, a nem
testhezálló hivatás, de vakvágány a túlzott elkényelmesedés és az érdektelenség
is.
Sokan sodródnak ezekre a vakvágányokra és megrekednek bennük, észre sem
veszik, hogy évek óta nem tartanak már sehová és csak valójában egyre
rosszabbul vannak.
Az életnek a fejlődésről kellene szólnia, hogy minden nap egyre jobb és
jobb, minden téren egyre jobban és jobban megy. Az egészségünk, a párkapcsolatunk,
a munkánk, az anyagi helyzetünk, mindennek fejlődnie kellene. Ha fejlődünk,
akkor tudhatjuk, hogy a fő csapáson vagyunk. Ha nem fejlődünk, vagy netán
hanyatlunk, akkor valahol, valamelyik kereszteződésnél rossz felé fordultunk és
valószínű egy vakvágányon vagyunk. Minél később veszed észre, annál több éved
megy el vele és az a baj, hogy a vakvágányokat nem mindig könnyű felismerni.
Mert lehet az elején még jók is valahogy, aztán olyan alattomosan visznek
félre, hogy észre sem vesszük, hogy már rég nem arra tartunk, amerre indultunk.
Ha nem fejlődik az életed minden területen, akkor biztos lehetsz benne,
hogy vakvágányon vagy. És néha nagyon nehéz visszatalálni a megfelelő útra,
főleg, ha az ember sokáig rostokolt egy vakvágányon. De valahogy mégis muszáj
megtenned.
Minden embernek kijár egy olyan élet, amit egy olyan cél fűt és hajt, ami
iránt szenvedélyesen tud tenni minden nap. Minden embernek kijár egy élet, ahol
egyre magasabbra jut. Az élet ugyanis nem hanyatlás, hanem fejlődés. Nem egyre
rosszabb és nehezebb, hanem egyre jobb és élvezetesebb, egyre könnyebb és
lazább, egyre szórakoztatóbb.
Vedd észre a vakvágányok, mielőtt rájössz, hogy az egész életed elment
arra, hogy vakvágányokon rostokoltál. Ha valamiben nem fejlődsz vagy stagnálsz
már hosszú ideje, az egy jel, hogy vakvágányon vagy. Keress és akkor rátalálsz
az útra!
Boróka
