Az élet

Az élet szép és csúnya, puha és kemény, kegyetlen és kedves, játékos és komoly, szerencsés vagy peches.

Az élet csupasz vagy burkolt.

Az élet kendőzetlen vagy színlelet.

Az élet nem tökéletes. És nem is kell tökéletesnek lennie.

Az élet attól élet, hogy van, hogy teremthető, hogy formálható. Minden egyes nap újra ilyenné vagy olyanná alakítható.

Az élet nem egy séma, nem egy divat, nem egy trend és nem az, amit gondolnak mások arról, hogy milyen az életed.

Az életed egy kaland, egy játszma, tele van szenvedéllyel, szeretettel és gyűlölettel, sikerrel és kudarccal.

Az élet néha egy háborgó tenger, néha pedig egy túl nyugodt tó.

Az életnek van szaga, íze, hangja, de lehet néha nagyon íztelen. Az élet néha nagylelkű, néha viszont nagyon fukar, mert az élet ad és néha elvesz.

Az élet lehet lassú, de lehet nagyon gyors is.

Az élet néha kiszámíthatatlan, néha pedig kiszámítható.

De egy biztos. Az élet a tiéd! Szorítsd magadhoz, élvezd, ne szégyelld. Ne szégyellj sírni vagy nevetni, hangosan kacagni vagy ordítani. Ne szégyellj élni, lenni, létezni. Ne szégyellj hibákat elkövetni. Nem kell tökéletesnek lenned, mert a tökéletlensége teszi tökéletessé az életet.

Az élet nem egy kirakat, egy show egy színpadi alakítás.

Az élet spontán, őszinte, eredeti és a forrása te vagy. Add át magad neki! 

Boróka

Szalvéta

Nem volt szalvéta az étteremben. A vendég pedig csak dühösen fújta a magáét:

- Micsoda szolgáltatás ez?! Milyen egy semmirekellő banda?! Hogyan engedhetik meg ezt maguknak?! A mai világban a kereskedők azt hiszik, mindent lehet? Nem fogom kifizetni a számlát egy olyan étteremben, ahol nem tudnak nekem egy szalvétát hozni.

A pincérnő teljesen ledermedt. Nagyon rosszul kezelte a dühös embereket, illetve nem kezelte, mert ilyenkor teljesen lefagyott. Cikáztak a gondolatok a fejében, hogy nem az ő hibája és hogy ő itt csak egy pincérnő, de képtelen volt mozgásra bírni a száját. Nem jöttek ki belőle a szavak.

Az ideges vendég pedig csak monda, mondta, de már semmi sem jutott el pincérnő tudatáig. Tudta, hogy leveszik majd a fejét, ha nem fizet a vendég. Elrévedve a múltban vagy a jövőben, az üzletvezető ideges arcát látta már csak maga előtt. Egy hirtelen éles hang zökkentette ki gondolatfolyamából.

Pillanatra belekapaszkodott a jelen idő kis darabkájába, abba az éles sípolásba és tudatosította magában a történteket. A dühöngő vendég összeráncolt tekintete a telefonra szegeződött, úgy nyúlt a készülékért és zárta körül ujjaival, mint a sas mikor lecsap a réten az áldozatára.

Majd csend következett. Nem lehetett érteni mit mond a hívó, de hanglejtésből egy valami teljesen érezhető volt: fél, kiengesztelő és magyarázkodó dallama volt a beszédjének.

Ekkor a dühöngő vendég is rákezdett:

- Ezt nem hiszem el?! Milyen egy semmirekellő banda?! Hogyan engedhetik meg ezt maguknak?!...

A pincérnő összezavarodott, nem tudta neki beszél-e. De a vendég tekintete összevissza cikázott. Ekkor felpattant, dühösen kicsapott a pénztárcájából három darab ezres. Az asztalra tette, majd anélkül, hogy a pincérnőre pillantott volna kiviharzott az étteremből. Csend lett. Már csak valamiféle rossz rezgés maradt utána...

A pincérnő megkönnyebbült. Eltette a három ezrest és elkezdte leszedni az asztalt. Közben analizálta a történteket. Ugyanazokat a mondatokat mondta a dühös vendég a telefonba, mint, amiket neki? Biztos beakadt a lemez… ettől a gondolattól valahogy felvidult, még egy kis mosolyt is megengedett magának.

Hirtelen egy barátságos hangot hallott a háta mögül.

- Jó napot kívánok! Egy asztalt szeretnék két főre.

A pincérnő automatikusan visszamosolygott a kedves arcú párra.

Kérem, kövessenek! - elindult a jól ismert asztalok között az étterem legkedvesebb zuga felé…

Boróka