Kegyetlen néha ez a világ. Sokszor figyeltem meg, hogy nálam csekélyebb
eredményekkel vagy értelemmel rendelkező emberek sokkal többre vitték, sokkal magasabbra
jutottak. Én sokkal jobb voltam, ügyesebb, sokkal több dolgot értem el,
mégis az orrom előtt emelkedtek fel olyan emberek, akiknek képességeik alapján
elvileg nem kellett volna.
Elemeztem a dolgot és elkülönítettem egy nagyon fontos különbséget köztem
és köztük. Azt a dolgot, ami miatt ők sokkal többre vitték, mint én. Mert volt
egyetlen egy dolog, amiben ők sokkal jobbak voltak, mint én, annak ellenére,
hogy nekem voltak jobb eredményeim.
Egyszerűen volt egojuk. Rohadtul, de nagyra tartották magukat. Azt is
nagyra tartották, ha pislogtak egyet. És ehhez tartozott még egy dolog, hogy
elég szemtelenül bátrak voltak ahhoz is, hogy elég nagy feneket kerítsenek a dolgoknak,
magyarul, ha pislogtak egyet, akkor arról mindenki tudjon, hogy ők pislogtak és
mindenki áhítattal adózzon érte.
Láttam, megfigyeltem és elkülönítettem ezt a közös nevezőt ezekben az
emberekben, akik felemelkedtek annak ellenére, hogy nem mondhatni, hogy
kivételes képességeik lettek volna. Együk volt viszont, kivételesen nagy egojuk.
És ezt most nem a szó pejoratív értelmében értem.
Onnantól világossá vált számomra, hogy nekem is magamon kell dolgozzak.
Azokat a gátjaimat kell feloldjam és leküzdjem, ami miatt nincs elég hitem
magamban. Amért nem elég nagy a szám.
Évek munkája van ebben. Emlékszem pár éve még alig mertem kitenni valamit a
Facebookra, mondtam magamnak: hülyeség, ki a fene kíváncsi arra, hogy mit
csinálok, mit eszek, merre járok, kivel vagyok, mit gondolok? Majd kap három
like-ot a posztom, tök ciki az egész. Figyeltem azokat, akik szabadon mertek
kommunikálni a közösségi médián vagy nyilvánosan. Bevallom voltak negatív érzelmeim
velük kapcsolatban. Milyen egoista (most pejoratívan), hogy tolja már az arcát,
nárcisztikus. De megmondom őszintén a valóság az volt, hogy irigyeltem őt, mert
ő merte, én meg nem. Mert tudtam, hogy a siker kulcsa igenis, hogy valamilyen
szinten egotisták legyünk, hogy merjük tolni az arcunk, hogy beleálljunk
dolgokba.
Tudtam, hogy igaza van ezeknek az embereknek és valójában nekem is ezt
kellene tennem.
Bármennyire nehéz volt is, elkezdtem csinálni, volt, hogy alig mertem valamit
kitenni, gyorsan vert a szívem, kudarcnak éltem meg, ha azt láttam nem tetszik
az embereknek, nem like-olja senki, vagy mások sokkal több like-ot kapnak, mint
én. És mielőtt félreértené valaki, nem, nem vagyok like-vadász, de tisztában
vagyok vele, hogy a like-ok száma, mutatja, hogy a kommunikációm mennyire volt
sikeres és mennyire érte el a célját. Egy nagyon fontos visszajelzés a like, ne
álszenteskedjünk ezzel szerintem.
Szóval évek munkája van ebben, folyamatosan fejlesztettem a személyiségem,
hogy több önbizalmam legyen és folyamatosan csináltam, kommunikáltam,
kommunikáltam, és figyeltem mi működik és mi nem. Figyeltem másokat, akik jól
csinálják, elemeztem őket.
A leges legnagyobb feladat mégis a saját kommunikációs gátjaim leküzdése
volt. Hogy elhiggyem azt, hogy amit mondok az érdekes másoknak. Sokat
segítettek a pozitív visszajelzések.
Most már néha megkapom az arcomba, burkoltan vagy nyíltan, hogy egoista
vagy nárcisztikus vagyok. Gondolom ilyenkor magamban: nem tudsz te rólam semmit...
Nem tudsz te a céljaimról, arról mit, miért teszek, mivel mit akarok elérni. Inkább csak az van, hogy tudod, hogy neked is sokkal egoistábbnak kellene
lenned...
Ha valaki kicsit is olvas a soraim között, tudhatja, hogy amit teszek nem
az egomról szól, soha nem is arról szólt. Az igazság az, hogy az egomat kellett
felhozzam arra szintre (és ebben rengeteget segített a Szcientológia), hogy
végre tudjak és merjek a céljaimon dolgozni.
Szóval igenis a sikerhez hozzá tartozik egy egészséges ego, önbizalom. Hogy
az ember higgyen magában, higgyen a kommunikációjában. Ez már önmagában is
sikeressé tehet egy embert. Sok ilyet látunk, ego van, de tartalom nincs. Ha
meg az ego párosul a tartalommal is, na akkor megszületik a sztár. Mindenki látta
szerintem a Queen filmet mostanában, hát ott volt ego, de volt tartalom is.
Szóval mielőtt valakire azt mondod egoista, nárcisztikus vagy too much, gondold át újra és nézd meg hogyan tanulhatnál inkább tőle. Lehet, hogy az a
bajod ezzel, hogy tudod, hogy neked is egoistábbnak kellene lenned?
Boróka
