Ha egy férfi azt, mondja, hogy ő nem elég jó neked, akkor azt hidd el, mert igaz

Kedves lányok, úgy érezni, hogy nem vagy elég jó azért, mert nem jött össze egy kapcsolat, lehet nem a megfelelő válasz a helyzetre.

Mi van, ha nem az van, hogy nem vagy elég jó, hanem inkább túl erős személyiség vagy és ezért nem kellettél?

Egyet megtanultam az évek alatt: az erőviszonyoknak egy kapcsolatban rendbe kell lennie. Egy egészséges férfi-nő viszonyban, egy jó kapcsolatban, szerintem a férfinek kell dominálnia vagy legalább egyenrangúnak lennie a nő erejével.

Ha ezek az erőviszonyok nem így helyezkednek el, a kapcsolat hússzótávon szenvedés lesz mind a két fél számára. A férfi nem fogja férfinek érezni magát a kapcsolatban, a nő pedig nem fogja tudni nőnek érezni magát és ettől hosszútávon mind a ketten kisebb nagyobb mértékben szenvedni fognak.

Ezt már szinte a megismerkedés pillanatában érezni lehet, hogy ki veszi át az irányító szerepet. Ezt a férfi és a nő is érzi rögtön.

Ezért sem hiszek ebben az új divatban, hogy a nőnek is lehet vagy kell kezdeményezni vagy nyomulni, futni egy férfi után. Alapvetően a férfinek meg kell engedni, hogy eldöntse, hogy tudna-e, ennek a nőnek a "királya" "félistene" lenni. Ez az ő önbizalmán és megítélésén múlik. Ha a kezdetben már nem érzi ezt, később se fogja, bármennyire is csimpaszkodik rá a nő és erősködik. Ezért is adtam azt a címet ennek a cikknek: ha a férfi úgy érzi kevés hozzád, és ennek hangot is ad több ízben, akkor fogadd el, mert tényleg így látja magát hozzád képes valamiért. 

Mit akar ugyanis egy férfi?

Egy férfi szeretné a nőt elvarázsolni. Szeretné, ha a nő félistenként nézne fel rá. Szeretné, ha a nő büszke lenne rá, csodálná őt. Szeretné, ha meg tudná nevettetni a nőt. Szeretné, ha képes lenne irányítani a nőt. Szeretné, ha menedék és támasz tudna lenni a nő számára. Ettől fogja férfinek érezni magát. Ez fogja motiválni, hogy minden nap egyre jobbá és jobbá váljon. Egy múzsára van szüksége a nőben, egy inspirációra.

Különböző személyiségek vagyunk. Vannak köztünk erősebb, dominánsabb, vezető egyéniségek, vannak középvezetők, és vannak olyanok, akik nem szeretnek vezetni és teljesen hidegen hagyja őket ez a téma. Vannak köztünk, akik nagyra vágynak. Meg akarják hódítani a világot, milliárdokat akarnak, hatalmat akarnak, változást akarnak. És vannak, akiket az tesz boldoggá, ha egy vidéki kis házikóban leélhetik az életüket, saját maguk termelik meg a kertben az ételt és kis családjukkal boldogságban és harmóniában élnek.

És ez nem baj. Senkinek sem szabad megszólnia a másikat csak azért, mert másra vágyik. Mindenkinek szíve joga, hogy olyan életet éljen és válasszon magának, ami őt boldoggá teszi. Ettől kerek a világ, hogy mindenki más. Képzeljetek el egy világot, ahol mindenki miniszterelnök akar lenni! Működne? Nem. Vagy egy világot, ahol mindenki egyszerű kétkezi munkás szeretne lenni! Működne? Az sem működne. Sokfélék vagyunk és ez így jó és szép.

De a párválasztásban nagyon fontos, hogy a nagyravágyó, egy nagyravágyót, egy vezető egyéniséget válasszon magának, és aki egyszerű csendes életre vágyik, tele finom borokkal, tánccal, gyermekkacajjal, az pedig egy olyan társat, akivel ezt meg tudja valósítani.

Egy ambiciózus, nagy perspektívával rendelkező nő nem lesz boldog egy olyan férfi mellett, akinek nincsenek hasonló elképzelései. Valószínű férfiak is mesélhetnének, hogy mennyire tudnak egy olyan nő mellett szenvedni, aki nem értékeli kellőképpen az ő ambícióit.

Egy ilyen kapcsolatban mind a két fél frusztrálva fogja érezni magát.

A férfi nem fogja félistennek érzeni magát a nő mellett és el fog menekülni. Keresni fog egy olyan nőt magának, aki mellett félistennek érezheti magát.

Annyiszor látom ezt. Nap mint nap mennek szét kapcsolatok, mert az erőviszonyok már az elején nem lettek jól felmérve.

Egy erős, ambiciózus nő ilyen szempontból sokkal nehezebb helyzetben van, hiszem mindig kisebb lesz a halmaz, amiből válogathat. Ezzel tisztábban kell lennie. És igen, egy ilyen nőnek a keresés lehet egy hosszabb folyamat. Mennyi erős nőt látok a saját köreimben is pár nélkül. De hiszek benne, hogy ez a zsák is előbb-utóbb megtalálhatja a foltját.

És a nem vagyok elég jó, meg a másik miért jobb, miért az kell neki című önsanyargatást egyszerűen felejtsd el végre. Azért kellett neki a másik, mert te túl erős egyéniség voltál számára és melletted nem tudta igazán férfinek érezni magát. Ennyi.

Nem kell ostorozd magad, csak végre legyél már tisztában a saját értékeiddel! Kérlek jöjj rá milyen férfi illene hozzád és egyszerűen ne add alább. Nem menj bele olyan kapcsolatba, ahol az erőviszonyok nincsenek rendben.

Sokszor ez tényleg tartás és méltóság kérdése, és hogy tisztában vagyunk-e saját értékeinkkel és képességeinkkel. Először tegyél rendet a saját fejedben. Jöjj rá te ki vagy, mit akarsz, mire vágysz, majd ehhez válasz magadnak egy hasonló nagyságrendű párt.

Boróka

Nem igaz, hogy azért történnek velünk rossz dolgok, hogy tanuljunk belőlük

Annyiszor látok az interneten olyan posztokat, szösszeneteket, hogy a kudarcaink azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Hogy bizonyos emberekkel, azért találkozunk, mert egy leckét kell kapjunk, és a sorscsapások azért érnek minket, hogy az élet megtanítson minket valamire.

Ez alapvetően nem igaz. Ez inkább valami önámítás, amivel nyugtatjuk magunkat, a lelkiismeretünk, az elbaltázott dolgokért.

A sorscsapások nem azért történnek, hogy tanuljunk belőlük, és a negatív emberek sem azért jönnek az utunkba, hogy valamiféle leckét kapjunk tőlük.

Persze a rossz dolog, ami velünk történik, a tapasztalati úton való tanulás egy formája lehet, de nem szükségszerű, sőt néha teljesen felesleges és elkerülhető.

Tanulni nem feltétlen a hibáinkból kell, nem a kudarcainkból.

Tanulni azért kell, hogy a hibák, a kudarcok, a mérgező kapcsolatok, elkerülhetők, előre felismerhetők, előre láthatók, megjósolhatók legyenek.

Mikor már jó pár hónapunk, vagy netán évünk elment egy mérgező kapcsolatra vagy elhibázott döntésre, és amikor végre kiszakadunk belőle, azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy ez egy lecke volt, és ezt azért kaptuk, hogy tanuljunk belőle.

Nem! Azért kaptuk, mert nem jól figyeltünk meg valami helyzetet, nem helyesen állapítottunk meg valamit, nem hallgattunk a megérzéseinkre, vagy valakire, akire tudjuk, hogy hallgatnunk kellett volna. Nem azt tettük, ami helyes, nem jó döntést hoztunk. Hagytuk, hogy becsapjanak minket, naívak voltunk, nem mértük fel rendesen a helyzetet, nem szereztünk meg minden adatot egy alapos döntéshez.

Azért hibáztunk, és azért történt velünk rossz dolog, mert nem akartunk látni, vagy elvakultak voltunk, vagy kényelmesebb volt nem szembenézni a lehetséges következményekkel.

Az, hogy „azért történt, hogy leckét kapjunk” csak egy önámítás, önigazolás. És amíg ezzel nyugtatod magad, nem is fogod tudni feldolgozni a szituációt.

Akkor fogod tudni feldolgozni, ha megtalálod, hogy mi a Te felelősséged, mi az, amit Te elrontottál, mi volt a Te hibás döntésed. Ha ezt a pontot megtalálod, akkor leszel képes bármilyen kudarcot vagy bukást feldolgozni és kezelni az életben. A Te inged, vedd magadra!

Persze vond le a megfelelő konzekvenciákat és tanulj a hibáidból, ez a minimum, amit ilyenkor megtehetsz. De ne azzal söpröd le az asztalról a dolgot, hogy azért történt, hogy leckét kapj. A leckét máshol kell megszerezni, nem kell átbukdácsolni hozzá az életet. 

Boróka