2019. augusztus 24., szombat

Nyílt levél minden férfihoz, aki „be akar csajozni” – Mit ne tegyél!!!


Lehet ez miatt az írás miatt meg fognak haragudni rám páran, de nem bírom már magamban tartani.

Sokszor elkezdtem írni, aztán abbahagytam, de nem bírom tovább. Előre szólok, lesz benne némi indulat, de tényleg dühít már ez az egész téma, nagyon hosszú is lett...

Kedves férfiak!

Hol tanultatok csajozni? Egyszerűen förtelmes, förtelmes, ahogy közelítetek manapság a nőkhöz. 1000-ből 1, aki jól csinálja.

Az elmúlt években az interneten keresztül sokan próbáltak megközelíteni, több százan, de lehet ezren is. Nem számoltam össze. Ebből 3-4-re tudnám azt mondani, hogy jól csinálta.

Azért, hogy kicsit sikeresebbek legyetek a barátnőkeresésben elmondom, hogy mit NEEE csináljatok. Kérlek! Könyörgök!

Ezeket NE tegyétek, kérlek!

Meglátsz egy vadidegen lányt az interneten. Megnézed a képeit, elolvasol tőle ezt azt. Megállapítod, hogy ez a lány kellően csinos és értelmes, pont jó lenne neked. Összeszeded minden bátorságod és ráírsz a lányra. Elmondod mennyire csinos és szimpatikus (magyarul tövig benyalsz neki), elmondod, mennyire össze kellett magad szedni, hogy írni merj (földbe döngölőd magad és a magabiztosságadat a szemében) majd, hogy szeretnéd elhívni egy italra és reméled eljön veled (tudod, a remény hal meg utoljára...) Ide legalább 100 levelet tudnék bemásolni, valahogy mindegyik ugyanolyan, mintha egy fiú (nem férfi) írta volna őket.

Neeeeeeee! Könyörgöm ezt ne!!!

Csak, hogy értsd, hogyan csapódik le ez a női oldalon.
Egy lány gyakran kap ilyen tucat levelet, hetente, de naponta is. Értem, hogy ő megfogott téged, DE nem gondolkodtál el azon, hogy egy italmeghívásra igent mondjon, a szimpátiának KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie!!!

Nem fog a lány egy random fickóval elmenni sehova, aki ráír az interneten. Nem gondoltál arra, hogy be kellene mutatkoznod, kicsit beszélgetned. Legalább pár napig kicsit levelezgetni, nézni, hogy legalább írásban megvan-e a szimpátia, veszitek-e egymás poénjait, egyforma érdeklődésetek van-e. Ha pár nap puhatolózás után  nem nyomulás, csak lazán, természetesen – úgy érzed kölcsönös a szimpátia, akkor esetleg bedobhatod, hogy mit szólna a lány egy találkozóhoz vagy telefonhíváshoz. Fel kell építeni, nem ajtóstól rontani a házba.

Másik folytonos hiba!

A lányoknak az tetszik, ha egy férfi határozott, tudja mit akar, dominás és képes az irányító szerepre.

Neeee áradozz a lányról rögtön. Ne legyél olyan, mint valami talpnyaló pincsikutya. Minden mondatban áradozol arról, milyen szép, jó fej a lány és te mennyire odáig vagy érte. Még ha ez így is van, kezeld ezt elegánsan. Persze bókolj és mondj néha szép dolgokat. De ne legyél nyálas és ne legyél „too much”.

Ha már az elején úgy viselkedsz, mint egy papucs, egyáltalán nem fogod megfogni a nőt. Te vagy a férfi! Viselkedj úgy, mint egy férfi!

Dicsérd meg nyugodtan a lányt néha. De ha dicséred, ne a szokásos kliséket mondd: „szép vagy” stb. Dicsérj meg valamit, ami tényleg lenyűgöz vagy megfog a lányban. DE ne told túl, ne legyél talpnyaló rögtön. Te vagy a Férfi, a vezér, a domináns, ne érezze a lány, hogy alárendeltként működsz. Semmit nem fogsz megmozdítani benne. A nők az erőhöz vonzódnak, az férfias.

Kérlek, ne nyomulj túlságosan!

Azt hiszed, hogy csak a férfiak szeretik a kihívásokat?
Tévedsz. Ne írj egy nap hússzor, várd ki még válaszol, ne írj egyfolytában. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy taktikázz és direkt ne válaszolj vagy sokára válaszolj. Nem erre gondoltam.

Mondjuk, kiszemeltél magadnak egy sikeres, dolgozó nőt, kérlek, ne zaklasd egész nap. Főleg, ha írja, hogy most másra kell fókuszálnia. Remélem neked is van életed és el tudod foglalni magad. Lazulj be kérlek. Nincs értelme rágörcsölni. Sok férfi teljesen bekattan. Nálam már volt pár olyan helyzet, hogy nagyon jól indult a beszélgetés, aztán egész nap írogatott: „hogy vagyok, mit csinálok, de szép vagyok, odáig van értem”. Nem válaszoltam, akkor is tovább írt.

Atya ég! Mikor ezt megláttam azt gondoltam, ez a fickó nem százas. Miért nyomul így, miért görcsöl rá. Nincs élete, miért nem foglalja le magát és várja ki a pillanatot, mikor van időm vele foglalkozni? Ez túl sok és nem férfias, nem elegáns.

Már megint a lány alá pozícionálod vele magad, nem irányítasz. Ráadásul semmi izgalmat nem teszel bele. Azt hiszed, csak a férfiak szeretik a kihívásokat és a nehezen megkapható dolgokat? A nőknek sem kell a talpnyaló pincsikutya, aki ott liheg a nyakukban egész nap. Egy férfire vágynak, erőre.

Ne trükközz!

Nagyon gyakran előfordul velem, hogy úgy akar becserkészni egy férfi, hogy felkeres munkával, marketinggel kapcsolatban. Az igazi célja, hogy felszedjen. Ezért a szakmai beszélgetésbe állandóan belecsempészi a félreérthetetlen célzásokat és bókokat. Ez borzasztó! Utálom, megalázó, dühítő.

Most mit szeretnél tőlem? Én komolyan veszem a foglalkozásom! Mikor valaki szakmáról beszél vagy arról, hogy az ügyfelem szeretne lenni, akkor én arról beszélek. Főleg, ha nem szimpatikus a férfi, mint férfi, borzasztó kínos az ilyen helyzet. Én próbálok szakmázni, ő meg próbál felszedni. Egyből megérzem az ilyen szitukat és ennél jobban semmit sem utálok. Remélem nem kell részleteznem mennyi konfliktus lesz ebből előbb-utóbb. Hátulról jövő, nem egyenes viselkedés.

Ha szeretnél valamit a lánytól, akkor ne álcázd annak, hogy az ügyfele szeretnél lenni. Ezzel teljesen komolytalan leszel és leírod magad vele egy életre.

Természetesen létezhet olyan verzió, hogy egy munkakapcsolatból szépen kialakul egy másfajta kapcsolat, de ennek megvan a folyamata és ismétlem megint, KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie.

Figyelj a jelekre!

A férfiak nem figyelnek a jelekre. Ha a lány nem válaszol a közeledésre, nem üti le a magas labdákat, nem ad kis jeleket, akkor nem vagy neki szimpatikus. Egy nő ki fogja mutatni, ha szabad pálya, csak adj időt, hogy könnyed beszélgetéseken keresztül kialakuljon a szimpátia. Biztos lehetsz benne, ha tetszel neki, fog adni jeleket, fel fogja dobnia a magas labdát, akkor vedd észre és üsd le, ne habozz, menj előre. DE a mai férfiak nem figyelnek a jelekre csak mennek, mint valami vakbarom.

Ajtóstól rontanak a házba, bedühödnek és elkezdik szapulni a lányt, ha visszautasítja őket (sajnos ilyet is tapasztaltam, volt, aki letiltott vagy lehordott mindennek, mert nemet mondtam a randi meghívásra).

Nem válaszol a lány

Bejelölöd a Facebookon, Instagramon és elkezdsz neki írogatni. „Szia! Hogy vagy? Szia! Hogy aludtál?” vagy naponta háromszor reagálsz a történetére.

Nem jön rá válsz. Ez egy JEL!!! Nem válaszol, nem akar válaszolni. Nem fogtad meg! Ne alázd meg magad, kérlek. Ne írogass minden nap, mintha mi sem történt volna. Vedd észre, hogy ebből most nem lesz semmi, ne lihegj a nyakába, még unszimpatikusabb leszel tőle.

Nem válaszol a kérdésedre, mert elkövetted a fenti hibákat. Én már félek megírni ezeknek a férfiaknak, hogy nem szeretnék tőlük semmit, mert vannak, akik ettől bedühödnek. Másrészről pedig nagyon sokan írnak egy nap, nem tudok már mindenre reagálni.

Továbbá értsd meg, hogy nem fogok egy vadidegen férfinek az interneten, aki random ír, beszámolni arról, hogy aludtam, mit csinálok vagy milyen napom volt. Ki vagy, mi vagy? Semmit nem tudok rólad. Miért írjam meg neked, hogy milyen napom volt?

Sablon dumák

Volt olyan fickó, akivel egész jól indult minden. Amivel viszont ki lehet kergetni a világból: „Milyen napod volt? Hogy aludtál?”
Jó persze, meg lehet kérdezni, de amikor már egy hete csak ennyit tud írni...

„Köszönöm szépen jól aludtam és jó napom volt!” Tudunk beszélgetni valami értelmes dologról is? Szerinted van klímaváltozás, vagy mit szólsz a digitalizáció, hogyan hat a társadalmunkra?

Halló! Van ott valaki, akivel lehet másról is beszélni, mint arról, hogyan aludtam. Vannak gondolataid a világról? Történt veled valami érdekes, amit megosztanál velem?  Vannak dolgok, amik érdekelnek és szívesen beszélnél róluk?

Az a férfi, aki minden reggel azt kérdezi, hogy aludtam egyszerűen kikerget a világból. Felszínes. Kb. olyan, mint Amerikában a „how are you?”. Azt mutatom, hogy kedves vagyok és érdeklődő, de közben meg felszínes. Őszinte, jó beszélgetések — tudod, egy lányt ezzel lehet megfogni, nem azzal, hogy minden reggel megkérdezed tőle, hogy aludt.

Csúnya, igénytelen profil

Álnéven vagy fent a közösségi médián, nincs rólad fotó, vagy csak igénytelen fotók vannak fent rólad? Ne is próbálkozz így! Ha már online ismerkedsz, akkor kérlek rakj össze egy olyan profilt, ami valamennyire legalább tükrözi a személyiséged. Ugyanúgy, ahogy a való életben, az interneten is érvényben van az első benyomás elve.

Határozottság

„Jaj, alig merem megkérdezni, de annyira örülnék, ha eljönnél velem.”

„Nem szoktam lányoknak írni, minden bátorságom összeszedtem, hogy...”

„Nagyon jó lenne, ha eljönnél velem. Mikor érsz rá? Hova szeretnél menni?”

Neeeeee!

Ha úgy érzed eljött az idő a találkozóra, ne könyörögj, ne mutasd mennyire zavarban vagy, ne görcsölj, ne alázkodj meg.

„Pénteken 6-kor ott leszek érted. Legyél csinos, elviszlek valahova!” – ezt mondja egy férfi, aki tudja mit akar. Nem kér engedélyt, nem alázkodik meg, nem rendeli magát alá. Tudja mit akar, tud irányítani és magabiztos, tudja, hogy le fogja nyűgözni a lányt és pont. Határozott! Hisz magában!  

Ne a Fröccsteraszra!

Volt két fickó is, akivel elég jól indult a beszélgetés. Betartották a fenti pontokat, aztán bedobták, hogy találkozzunk.

Igyunk meg egy fröccsöt a Fröccsteraszon.

Neeeeeee, neeeeee! Ááááááá!!!!

Most tényleg annak a lánynak lehet engem látni, megismerni a közösségi médián, aki a Fröccsteraszon fröccsözik. Nem iszom alkoholt, csak nagyon ritkán és nem járok a Fröccsteraszra.

Még egy hülye is láthatja, aki megnézi a profilom. Néha még be is jelölöm a helyeket, amiket szeretek. Egy férfi, aki egy kicsit is érzékel, látja, hogy azzal, hogy elhív fröccsözni teljesen leírja magát.

Nem akarok tippeket adni, hova kellene engem elhívni első találkozóra, meghagyom ezt a kihívást annak a férfinak, aki tényleg szeretné elrabolni a szívem, de egyet biztosan mondhatok: NEM A FRÖCCSTERASZRA! NEM BALATONSOUNDRA!!!

Ja és ne a Vapianoba kérlek (sajnos volt már randevúm Vapianoban, azóta is nevetek, ha elmegyek egy Vapiano mellett), még szerencse, hogy nem McDonald’s-ba vitt.

Szóval, ha egy lányt elhívsz, legyél határozott, ne pitizz, és ha tényleg tetszik az a lány, akkor találj egy olyan helyszínt, amivel lenyűgöződ.
Nem feltétlen egy drága vacsorára gondoltam, elviheted egy kilátóba is, vagy egy szép sétára, ami teljesen ingyenes.

Velem fizettet a férfi

Lehet, hogy ezt nem fogjátok elhinni, de vannak olyan férfiak, akik a nővel fizettetnek. Nem egy ilyen férfivel találkoztam, aki velem fizettette ki folyamatosan a számlát.

Volt olyan férfi, akivel egész messzire jutottunk és össze is jöttünk, viszont valahogy mindig úgy jött ki a szituáció nyilvános helyeken, hogy nekem kellett fizetni. Nem volt nála kp vagy csak úgy jött ki rendszeresen a lépés, hogy én fizettem. Kész anyagi csőd volt nekem egy idő után a fickó.

Megmondom őszintén, azon nem sértődök meg, ha az én részemet kifizetteti, legyen. Nem tartom túl férfiasnak ezt sem, de ez az igazágérzetemet nem sérti. Kifizetem a részem, ha kell.

DE annál gusztustalanabb nincs, ha egy férfi fizettet a nővel. Még ha véletlen így is jön ki a lépés, utána azonnal visszahívnám a nőt és viszonoznám a gesztust. De ma léteznek férfiak, akik a nőkkel fizettetnek. Csodálkozik, hogy nem tudok beleszeretni? Egy ilyen férfibe soha, mert a szememben nem férfi innentől, a „barátnőm” lehet esetleg.

Úgy érzem már néha őrületbe kergetnek a férfiak annyira rosszul közelítenek. Nem akarom őket megbántatni, kioktatni. Tudom, a visszautasítás kellemetlen érzés.

De nagyon sok visszautasítást meg tudnátok magatoknak spórolni, ha kicsit okosabban közelítenétek a nők felé, nem rontanátok ajtóstól a házba, lépésről lépesre haladnátok, lazán, nem görcsösen. Figyelnétek a jelekre, mindig akkor lépnétek előre, ha megkapjátok a jelet. Magabiztosan viselkednétek, férfiasan, mint aki tudja mit akar.

A mi és a ti életetek is megkönnyítenétek ezzel, és talán akkor nem lenne ennyi megkeseredett kapcsolatkereső ember sem.

Biztos a férfiak is tudnának írni, hogy mi az idegesítő a női oldalban, nyugodtan írja meg valaki azt a cikket, én ahhoz nem értek.

Remélem senki nem veszi bántásnak ezt az írás, még azok sem, akik magukra ismernek most, és van annyi önkritikájuk, hogy tudnak belőle tanulni. További sok sikert a párkereséséhez! Csak kicsit szofisztikáltabban...

Boróka

2019. augusztus 18., vasárnap

Régen egy konfliktuskerülő ember voltam, most egy konfliktuskereső ember vagyok


Ahogy elkezdesz tényleg tenni dolgokat, okozni dolgokat, megváltoztatni dolgokat, eredményeket elérni bármiben, automatikusan elkezdenek kisebb- nagyobb konfliktusok megjelenni körülötted.

Ha félsz a konfliktusoktól vagy nem mersz szembenézni velük, soha nem fogsz igazán maradandót alkotni.

Az embert belülről hajtja valamiféle vágy a békére, harmóniára önmagával és a külvilággal. Ne legyen dráma, ne legyen veszekedés, ne legyen nézeteltérés, mindenki értsen meg, mindenki fogadjon el, ne erőszakolják rám a véleményüket vagy ne is legyen más véleményük inkább. Bármennyire utópisztikus ábránd is ez, mégis belül mindannyian erre vágyunk.

Kell ahhoz valamiféle “nagyság”, hogy az ember egyáltalán meg tudja engedni, hogy más vélemények is létezzenek rajta kívül. Valamiféle nagyvonalúság azzal kapcsolatban, hogy megengedjük a világ többi tagjának, hogy esetleg másképp lássanak dolgokat, mint ahogy mi látjuk.

Félünk, rettegünk attól, hogy az embereknek más a véleménye, mint nekünk, szürke egérként próbálunk belesimulni az átlagba. Csak ne legyenek konfliktusok, ne legyenek más vélemények, ne kérdőjelezzen meg minket soha senki.

Régen én is konfliktuskerülő ember voltam. Szerettem volna, ha mindenki szeret. Soha nem akartam senkit megbántani, mindenhol mindenkinek „jó” akartam lenni. Közkedvelt, szeretett ember.

Ha volt véleményem, vagy nem értettem valamivel egyet, inkább csöndben tűrtem, hallgattam, esetleg szenvedtem is. Nem álltam ki magamért, az igazamért, az észrevételeimért, mert tudtam, hogy ez bizonyos szintű konfliktust fog hozni az éltembe. Ezáltal valamilyen szinten visszahúzódtam az élettől.

Belülről őrlődtem. Láttam, megfigyeltem a dolgokat magam körül, tudtam mi lenne a helyes, mégsem tettem semmit. Féltem a következményektől, féltem, hogy konfliktusba kerülök, szembe kell álljak esetleg egy másik emberi lénnyel azért, hogy azt a dolgot rendezzem magam körül. Ennek a “békének”, amire törekedtem a világgal folyamatosan nagyon drága ára volt. Valójában mindig én maradtam alul és lúzerként távoztam ezekből a szituációkból.

Elcsépelt frázis, de önmagunk feladásánál nincs veszélyesebb dolog. Szembemenni ezer páncélos lovaggal egyedül, fegyvertelenül egy csatamezőn, kevésbé veszélyes, mint saját magunk feladása.

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de gondolj bele egy pillanatra és érezni fogod ennek a gondolatnak a mély igazságtartalmát.

Szembenézni a szituációval, bármilyen nehéz is legyen, a kivezető út mindig.

Azok az emberek, akik soha nem kérdőjeleznek meg semmit, soha nincs más véleményük, soha nem mernek ellentmondani, soha nem tesznek fel kellemetlen kérdéseket, soha nem állnak ki egy igaz ügy mellett, nem védik meg az igazukat, akkor is mikor úgy tűnik az egész világ ellenük van, valójában elveszett emberek.

Akik azért tagadnak meg valamit, amit igaznak hisznek, mert félnek, hogy mit fognak gondolni az emberek, sokkal nagyobb kárt szenvednek el ezzel, mintha bevállalták volna azt a néhány kellemetlen helyzetet, amit egy igaz ügy megóvása jelentene.

Ha változást akarsz, legyen az kicsi vagy nagy, szembe fogod találni magad némi súrlódással. Súrlódással az élettel magával, illetve más emberek maradi vagy más véleményével. Ha tartasz ettől, sosem lesz igazi változás körülötted, se kicsi, se nagy.

Ha van egy víziód, egy látásmódod, lehet, hogy először csak néhányan fognak érteni.

Mindazonáltal tarts ki a víziód mellett. Merd látni és felvállalni, amit látsz, akkor is, ha mások még nem látják azt. Ne félj ellentmondani a világnak sem akár. Ne félj megkérdőjelezni olyan dolgokat sem, amit akár tömegek hisznek igaznak. Ne félj gondolkodni, és annak hangot adni. Tudom, hogy ma ez nem divat.

Arra nevelnek minket, hogy előemésztett „tényeket” fogadjunk el. Hogy amit „sokan gondolnak” az biztosan helyes.

Az emberek nagyon nagy többsége retteg a változástól, ezért ha változást akarunk bármilyen területen, mindig konfliktusba fogunk kerülni azokkal, akik félnek az újtól. Aki nem vállalja ezt be, az sosem fog semmi maradandód létrehozni.

Boróka



Ha tetszett, oszd meg

Népszerű bejegyzések