Kissé régi szó, poros is, nem nagyon használjuk, sokszor
inkább már csak a nagymamánk szájából halljuk.
De mit is jelent ez a megfakult, divatjamúlt szó?
A becsületes embernek van egy értékrendje, vannak erkölcsi
normái, ami szerint él, amit betart viselkedésében, társas kapcsolataiban,
érintkezéseiben más emberekkel.
A becsületes embert általában szeretik és tisztelet
övezi. Egy becsületes ember nem feltétlen tökéletes, ő is követ el hibákat
néha, mert néha megbotlik az útján. De ha arra kerül a sor, képes tettéért
felvállalni a felelősséget. Nem másokat vagy a körülményeket okolja, hanem
képes észrevenni, ha valamit ő rontott el.
Egy becsületes ember képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől.
Látja, hogyha mások helytelenül járnak el, mert nincs beleragadva az önigazolás
bűzös mocsarába.
Nem kell saját helytelenségét igazolnia azzal, hogy
elnézi másoknak is a helytelenséget.
Egy becsületes ember számonkérhető, mert tudja nincs mit
rejtegetnie. Nem próbálja húzni az időt, nem trükközik, nem hamisít, nem csal.
Egy becsületes ember szerethető, mert kiszámítható, mert
tudjuk, hogy megbízható, tudjuk, hogy szavahihető, ha valamit mond, az úgy van.
A becsületes emberrel valahogy az élet olyan egyszerű,
nincsenek furcsa megmagyarázhatatlan rejtett dolgok. A kártyáit az asztalra
teszi. Nem kell pókerarc, nem kell színlelés, nincs szüksége ilyen módszerekre.
A becsületes ember sosem kovácsolna előnyt mások
szerencsétlenségéből, sosem venne el valamit, ami nem az övé és inkább a
többség érdekeit tartaná szem előtt. Az önzés nem kenyere.
A becsületes emberek olyan kellemesek, jó rájuk nézni, jó
velük beszélgetni. Bele mernek nézni a szemedbe, rád mernek mosolyogni, nincs
mitől félniük, nincs mit takargatniuk.
Sajnálom a nem becsületes embereket, mert hazudhat,
lophat, csalhat, manipulálhat, átvághat rengeteg embert, akár milliókat.
Megúszhatja a börtönt, az akasztást, bármit, DE reggel mikor tükörbe néz, nincs
ott más bíró és rendőr csak ő maga, aki csupaszul és álca nékül néz saját magával
szembe, és ő az egyetlen, aki tudja az igazat és tudja mit tett.
Nem irigylem őt. Még akkor sem, ha becstelenségével
vagyonokat halmozott fel. Nem irigylem őt e miatt a pillanat miatt, amikor
reggel belenéz a fürdőszobatükörbe azért, amit akkor ott lát és érez.
Mert mindannyiunknak végül a saját lelkiismeretével kell
elszámolnia. Mindenkinek a saját bírósága előtt kell felelnie.
És hogy ezek az emberek már képtelenek arra, hogy valódi
örömöt érezzenek? Megértem. Az öröm csak a becsületes ember kiváltsága.
A hazug, csalárd zsákmány csak egy röpke pillanatra pezsdíti fel, viszont a lélek béklyói több mázsával nehezednek rá ezután.
Megéri? Szerintem nem.
Mert a becstelen embereket nem szeretik, megvetik és az a
legszörnyűbb az egészben, hogy már ő sem tudja szeretni saját magát és ő is
megveti saját magát. A kör egyszer bezárul és marad az üresség...
Boróka
