Maradjunk név nélkül, tanulságos beszélgetés mindenkinek, akinek van egy
álma, vannak céljai.
Nő1: A párom mindenben támogat, annyira kedves tőle. Csodálja, hogy bírom
mindennek ellenére, és hogy nem adom fel.
Nő2: Mert miért, mi történik?
Nő1: Hát, az én szakmámban folyamatosan mondják, hogy “nem vagy elég jó,
hogy nem vagy eladható, hogy ennek nincs piaca.” Ezt kapom folyamatosan és
ennek ellenére is folytatom és nem adom fel és hiszek benne, hogy előbb utóbb
megtalálom a közönségem.
Nő1: Fú, ez baromi nehéz lehet. Teljesen átérzem, amit mondasz. Én nem
annyira rég kezdtem, de most jött el az a pont, ahol kiléptem egy nagyobb
közönség elé és megkaptam az első leértékeléseket. Nagyon nehéz, hogy az ember
ennek ellenére is tovább folytassa, most én is kicsit megszédültem és újra
össze kell raknom magam. Az a legrosszabb, amikor ismerőseid értékelnek le.
Nő3: Én az első két évben csak csináltam és csináltam és semmi eredménye nem
volt. Tényleg semmi. Csak tettem bele az energiát és semmi nem jött vissza. Már
öt éve csinálom és tavaly volt az első évem, amire azt mondom, na, ez már
valami, megjött az áttörés. Azt látom, hogy az különbözteti meg a sikeres nőt a
nem sikerestől, hogy nem adja fel, hisz magában és mindennek ellenére csinálja.
Ha őszinte vagy és magadat adod, előbb utóbb meg fogod találni a közönséged.
Nő2: Hú lányok annyira jó, hogy ezt mondjátok, sokat segítetek ezzel,
gyakrabban kellene találkoznunk és támogatnunk egymás azzal, hogy megosztjuk a
történeteinket.
Nő1: Nálam is ugyanez volt. Az első három évben semmi. Csak csináltuk,
csináltuk és semmi. Most kezdenek jönni az első jelentősebb eredmények. Most
kezdem érezni, hogy valami megmozdult végre. De a lényeg tényleg az, hogy nem
szabad feladni. Bárki bármit mond. Ha leértékelnek, akkor sem, nem szabad
feladni.
Nő2: Jó, hogy ezt mondod, mert tényleg nagyon nehéz. Régen nem is
gondolkodtam rajta mit csinálok, csak szívből jött és csináltam. Nem érdekelt
ki mit gondol, kinek tetszik vagy nem tetszik, csináltam. Mióta viszont kaptam
támadásokat, elkezdtem mérlegelni. Ha ezt meg ezt kiteszem, mi lesz a hatása, ki
mit fog gondolni rólam.
Nő3: Ez nem jó. Vissza kell állítani az első állapotot, amikor még nem
gondolkodtál csak csináltad.
Nő2: Igen tudom, most dolgozom ezen. Az a lényeg, hogy szívből jöjjön és őszinte legyen és ne gondolkodjon rajta az ember, csak csinálja, nekem ez működik a legjobban.
Nő1: Tudod mi az érdekes? Minden alkalommal mikor valaki földbe akart
döngölni utána talpra álltam és a siker egy magasabb szintjére értem. Mindig ez
volt. Minden egyes lejtő után egy még nagyobb emelkedés.
Nő2: Érdekes, hogy ezt mondod. Én úgy vagyok ezzel, mikor az ember földbe
akarják döngölni meg kell nézni és ki kell javítania néhány dolgot. Ott, ahol
fogást találtak rajta, ott kijavítani, önkritikát gyakorolni, megtalálni az okát
a dolgoknak és valami jobbat kihozni belőle, esetleg átszervezni és utána még
nagyobb erővel folytatni.
Nő1: Igen, igen pontosan. És utána még nagyobb emelkedés fog jönni. Nem
szabad abbahagyni bárki bármit mond.
Nő3: Igen én is megfigyeltem, hogy az én szakmámban is azok futottak be,
akik nem hagyták abba. Akik hittek abba, amit csináltak, akik az éjszaka
közepén is képesek voltak felkelni azért, hogy megvalósítsák egy ötletüket.
Akik folyamatosan kommunikáltak. Ők itt vannak, akik nem csinálták, nincsenek
itt. Ez a titok csak, hogy nem szabad abbahagyni.
Nő2: Tanulság akkor ez talán: ne add fel, még akkor se, ha a siker még
várat magára. Ha szívből jön, őszinte és folyamatos, akkor előbb utóbb meg
fogja találni a közönségét.
Minden Művészléleknek szeretettel ajánlom.
Boróka
