A legcsúnyább csúnya

Egyszer volt hol nem volt, volt egy világ, ahol minden élőlény csúnya volt. Mindenki kivétel nélkül, undorító, torz, feslett, elnyűtt, ápolatlan, aránytalan, kapafogú, rusnya teremtmény.

Ettől függetlenül itt is volt rivalizálás, mert azon ment a versengés, hogy ki tud a legcsúnyább lenni. Rendeztek csúnyasági versenyeket is, és minden évben megválasztották az ország legcsúnyább nőjét, aki ezután ünnepelt sztár lett.

Nagyon nagy biznisz épült a csúnyaság köré, mert a nők azon versengtek, hogyan tudnának csúnyábbak lenni, mint a másik. Bármire képesek voltak ezért, még fájdalmas plasztikai műtéteknek is alávetették magukat, sok-sok pénzt költöttek el magukra. A csúnyaság ipara virágzott.

Voltak mindig trendek, hogy most éppen a nagy orr a csúnya, vagy a szőrös görbe lábak, vagy a bibircsókok vagy a rohadt fogak. Ilyenkor minden csúnya lány azon versenyzett, hogyan lehetne neki is olyan.

Voltak szerencsések, akiknek éppen olyan adottságai voltak, amik megfeleltek a trendeknek. Volt egy évtized, amikor a göcsörtös orr volt a divat, és az, ha az egyik lábad rövidebb, mint a másik, ezért úgy jársz, mint egy csípőficamos. Néhány lánynak úgy adódott, hogy genetikailag pont ez a csúnyaságuk volt születésük óta. Belőlük lettek a sztárok, több millió követőjük volt a közösségi médián és minden lány rájuk akart hasonlítani.

Minden magazin címlapján ők voltak, ahol ráadásul a manipulatív szerkesztők, még direkt úgy világították be őket, és még utána rá is Photoshop-poltak, hogy a görbe orruk még görbébbnek tűnjön, és hogy minél jobban látsszon, hogy az egyik lábuk rövidebb, mint a másik.

Volt is egy lány, aki azzal lett világhírű, hogy neki 23,54 centivel rövidebb volt az egyik lába, mint a másik. Ő tartotta a világrekordot. Hívták beszélgetős műsorokba és az összes leghíresebb márka kifutóján megfordult, mint modell. Ünnepelt sztár volt, híressé tette, hogy 23,54 cm különbség volt a lábai hossza között. A lány annyira szerencsés volt amúgy, hogy az orra is pont görbe volt. Ezért mikor a húszas éveiben volt, pontosan megfelelt annak a trendnek, ami akkor a legnagyobb divat volt: a felemás hosszúságú láb és a görbe orr.

A tini lányok odáig voltak érte, mindenki imádta és mindenki őrá akart hasonlítani. A csúnyasági plasztikai sebészet iparága soha nem látott fellendülésben volt, mindenki görbe orrot akart.

Ez még a könnyebbik dolog volt, mert egy apró metszéssel be tudtak építeni egy kis műanyag idomot az orrnyeregre és viszonylag hamar, pár hét alatt fel is lehetett gyógyulni a műtétből. Onnantól büszkén viselhette az átplasztikázott lány a trendi vasorrú bába stílusú orrot. Büszkén szelfizhetett innentől, főleg oldalról, mert akkor látszott legjobban a görbeség az orrában. Még egy kis sminkkel rá is segítettek, mert direkt kiemelték a görbeséget azzal, hogy beárnyékolták különböző árnyalatú púderekkel, hogy még nagyobbnak látsszon.

A felemás hosszúságú lábak már kicsit nehezebb ügy volt, mert az átműtés rendkívül költséges volt, a felépülés pedig fájdalmas és hosszú, mert a test csontozatába kellett belenyúlni. Ezt csak az előkelő réteg engedhette meg magának, akinek volt erre ennyi pénze, és az se számított, ha fél évig nem tudott emiatt rendesen járni, mert úgysem kellett dolgoznia.

A többi lány, akinek nem tellett műtétre, úgy oldotta meg ezt, hogy divatba jöttek azok a cipők, amiknek az egyik talpa tíz centi magas volt, a másik pedig csak egy. Így, ha ezt a cipőt viselted, úgy tűnt, mintha neked is felemás hosszúságú lábad lenne. Az nem számított, hogy ettől hosszútávon maradandóan károsodott a csontozatod és estére néha fájdalmaid is lettek, a csúnyaságért mindent.

A fotókon is igyekeztek kiemelni a felemásságot, mindig kissé megemelték a csípőjük egyik felét, amikor fotózták őket, hogy minél felemásabbnak tűnjön a lábuk hossza. A legfanatikusabbak különböző applikációkkal manipulálták a fotókat, hogy még nagyobbnak tűnjön a különbség, rengeteg ilyen applikációt dobtak abban az időben a piacra.

Ennek a csúnya világnak a csúnya lányainak viszont fogalmuk sem volt arról, hogy milyen cselszövés áldozatai lettek. Annyira elfoglalta őket, hogy egyre csúnyábbak és csúnyábbak legyenek és megfeleljenek az épp aktuális csúnyasági divatnak, hogy nem gondolkoztak el egy pillanatig sem azon, hogy miért csinálják ezt egyáltalán.

Soha nem tették fel a kérdést, ki és mi, és mi célból határozza meg, hogy mi éppen az aktuális csúnyasági divat? Miért pont a görbe orr a divat épp, és miért nem hájas pocak? Mert, ha a hájas pocak lenne a csúnyasági divat, akkor mindenki csúnyának tudná érezni magát, mert hájas hasa szinte minden csúnya lánynak van. De miért pont a görbe orr és a felemás hosszúságú láb? Sosem gondolkodtak el ezen.

Pedig a válasz nagyon egyszerű volt. Rengeteg plasztikai sebész, divat üzlet, kozmetikai cég, fodrászat létezett és mindenkinek meg kellett élnie. Ezért azok, akik ezeket az iparágakat vezették próbáltak olyan csúnyaság ideálokat megfogalmazni, ami a legtöbb csúnya nő számára elérhetetlen. Tudták, hogy a felemás hosszúságú láb és a görbe orr nem túl elterjedt csúnyasági tulajdonság, ezért csak kevés lánynak adatott meg.

Itt volt előttük a feladat tehát, hogy elhitessék az egész társadalommal, hogy most igenis a görbe orr a legcsúnyább és mindenki egyetértsen ebben. Megvoltak erre a jólbevált módszereik.

Először is a filmipart kezdték befolyásolni. Csak olyan színésznők kaptak főszerepet nagy produkciókban, akiknek felemás lába volt és görbe orra. A filmbe mindig nagyon csúnyává tették a színésznőt, és úgy állították be a szerepet, hogy természetesen a legcsúnyább fickó legyen odáig érte és minden más fickó is őt tartsa a legcsúnyábbnak.

Aztán ott voltak a csúnyasági versenyek. Azok is jól ki voltak találva. Ugyanis a casting-on nem jutottak át olyan lányok, akiknek nem volt legalább kicsit görbe orra és felemás hosszúságú lába. Hiába volt más csúnyasága, mondjuk kapa fogai vagy szőrös görbe lába, nem érdekelte őket. Ők megmondták, hogy most az aktuális csúnyaság a görbe orr és kész. Ezért azokat a lányokat, akiknek ez nem volt meg, azokat egyszerűen hazaküldték.

Ezután természetesen kiválasztották a világ legcsúnyább lányát, akinek nagyon görbe orra volt és nagyon felemás lábai és körbe hordozták, mint egy véres kardot. Nézzétek, ő világ legcsúnyább nője! Szóval, ha te azt akarod mondani magadról, hogy csúnya vagy, akkor rá kell hasonlíts, mert különben labdába sem rúghatsz.

A divatvilág is e köré épült. Mert modell is csak az lehetett, akinek görbe orra volt és felemás hosszúságú lába. Ezeket a lányokat beöltöztették a legcsúnyább ruhákba, kisminkelték őket, hogy még csúnyábbnak tűnjenek és még egy kicsi Photoshop utómunkával is rásegítettek a csúnyaságukra. Már-már eszményin csúnyák voltak, mintha nem is erről a bolygóról származtak volna, tökéletesen csúnyák, és elérhetetlenül csúnyák egy átlagos lány számára.

De persze a lányok mind őrájuk akartak hasonlítani, szóval rohantak ők is, hogy megvegyék a legcsúnyább ruhákat, kozmetikumokat, és a gazdagabbak, a legelszántabbak tényleg hajlamosak voltak csúnyító plasztikai műtétekre is. Bármit megtettek volna, hogy olyan csúnyának tűnjenek, mint azok a modell lányok.

Aztán változott a csúnya világ, mert a csúnyasági divat diktátorai eldöntötték, hogy most az aktuális csúnyasági divat az elálló fülek lesznek és el is indították a gépezetet: a színésznők, a csúnyasági királynők és a modellek gépezetét. A plasztikai sebészek bevétele pedig újabb rekordot döntött abban az évben.

Habár a csúnya lányok ebben a világban folyamatosan frusztráltak voltak, mert nem tudtak lépést tartani az aktuális csúnyasági trendekkel, legalább voltak néhányan, akik busás vagyonra tettek szert.

És senkinek nem esett le az a dolog a csúnya világban, hogy a csúnyaság az nem egy trend. Mindenki attól és úgy csúnya, ahogy ő van. A csúnyaság egy olyan tulajdonság, ami ezen a világon eredendően mindenkiben ott van, a csúnyaság nem egy séma, nem egy minta, nem egy szabásminta, nem egy standard, nem egy mérce.

A csúnyaság egy eredendő tulajdonság, ami mindenkiben benne van, csak fel kell ismernie.

Boróka