Érdekes
mióta egyre többen ismernek, egyre több embernek van véleménye arról, hogyan
kellene élnem, mit kellene csinálnom.
Néha a
szemembe mondják, néha pedig a hátam mögött, csak visszajut hozzám.
Hogy én mit
gondolok?
Először is
én már évekkel ezelőtt felhagytam azzal, hogy ítélkezzek mások felett.
Ráébredtem,
hogy amíg nem rendelkezek pontos információkkal bármilyen szituációról, nem
alkotok véleményt. Egy vitás helyzetben sosem csak az egyik felet hallgatom
meg. Ha éles bírálatot hallok valakiről, akkor soha nem fogadom el
ellenőrizetlenül. Ha pedig kiderül, hogy nem volt igaz, a személy, aki mondta hitelét veszíti.
Ha valaki panaszkodik
nekem valakiről, akit valójában kedvelek és tisztelek, akkor elengedem a fülem mellett.
Főleg, ha egy olyan emberről panaszkodik, aki az élet több területén jelentős
sikereket és eredményeket ért el. Számomra a tettek sokkal többet árulnak el
egy emberről, mint bármilyen szó.
Megtanultam
azt is, hogy a sikeres embereket sokat kritizálják kevésbé sikeres emberek.
Miért? Talán mert egy sikeres ember arra emlékezteti azt, aki kevésbé az, hogy neki
is meg kellett volna csinálnia, de lustaságból vagy bátorság hiányából nem
tette meg.
Nézd meg
néha egy híresség posztja alatt mennyi mocskolódást lehet olvasni, mikor ő
legjobb szándékkal tesz ki valamit.
Van egy-két
nagyon fontos elvem az életben:
Először is
mindig a saját házam tájékán söprögetek.
Nem
ítélkezek. Nem bírálok. Nem alkotok véleményt arról, kinek, hogyan kellene élnie.
Úgy gondolom ehhez nincs is jogom. Főleg, ha részinformációkkal rendelkezem
vagy az információim forrása nem a személy.
Ha
tanácsomat, segítségemet kérik egy problémával kapcsolatban, szívesen segítek,
kéretlen tanácsokat viszont nem osztogatok.
A másik
életének kritikus bírálása nem segítség, még ha a bíráló úgy is állítja be,
hogy ezzel valójában segíteni akar.
Ha szeretnél
valakinek segíteni, akkor nem ez az út vezet oda.
Ha a bírálat
egy olyan személytől jön, aki az élet azon a területén, amiben engem bírál nem
mutatott fel eredményeket, akkor sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ugyancsak
elengedem a fülem mellett. Mutass jó példát nekem és akkor elhiszem neked, hogy
segíteni akarsz nekem és nem azt akarod elérni, hogy én hajtsam végre azt, amit te a saját életeden nem hajtasz végre.
Van abban
valami, hogy azokat a hibákat látjuk meg másokban, ami nálunk hibádzik. És
azért érezzük, hogy azon a területen kritizálnánk a személyt, mert emlékeztet
valamire, amit mi tettünk vagy nem tettünk.
Én amondó
vagyok, nézz szét a saját udvarodon és ha már ott semmi szemét nincs, csak
akkor kezd mások udvarát söprögetni.
Boróka
