„Úgyhogy hála Neked, a döntést meghoztam, szépen lassan önazonos életet szeretnék élni és nem nyomom el magamban újra és újra a vezetői képességeimet. Ha elveszítem a lelkesedést, akkor újra elolvasom az írásod.😊 Úgyhogy igazából már ezt a segítséget is nagyon köszönöm. Illetve a sok inspirációt, amit az oldalaidat nézve kapok.”
Köszönöm neked, aki megírtad ezt a visszajelzést a blogommal kapcsolatban, mert rádöbbentettél, hogy nem szabad abbahagynom, amit egykor elkezdtem.
Rá kellett jöjjek, hogy a blogomat még így is, hogy elhagytam, több százan nézegetik havonta, és úgy tűnik van, aki ezekből az írásokból merít erőt.
Mondanivalóm az van bőven, és ha nagyon akarom, az időt és energiát is meg fogom találni az írásra. Szeretek írni. Ha nem marketinges lettem volna, akkor újságíró.
Tele van a számítógépem nem publikált, be nem fejezett gondolatokkal, mert van, hogy írok, és van, hogy magamnak írók. Olyan is előfordul, hogy nem merem megosztani egy-egy írásomat, mert őszintén megnyílni idegen emberek előtt, azonnal támadhatóvá is tesz, és nem mindig állok készen erre. Mert önmagunknak lenni, no, ehhez kell némi bátorság. De erről majd később...
Aki szeret írni tudja, hogy az írásnak van némi terápiás értéke magára az alkotóra is. Valahogy jól esik rendszerezni a gondolatainkat és kiküldeni az éterbe azokat. Néha megértik, néha félreértik, néha hálás levelet küldenek, néha habzik a szájuk.
Ezért szoktam azt mondani, hogy nem az a lényeg, hogy én mit írok, hanem az, ami neked eszedbe jut róla.
Lehet csöndes voltam ezen a blogon, de mint ember rengeteg minden történt velem az elmúlt 1-2 évben, aminek sok fontos tanulsága volt. Életem leckéit próbáltam megfogalmazni ebben a blogban, és ezután is ezt fogom tenni. Lehet menőbb dolog manapság vloggernek lenni, vagy podcastot indítani, de számomra van annak valami bája, ahogy a mondatok megformálódnak az ujjaim nyomán, hogy egy picit emésztgetem, rendszerezem, újra fogalmazom, ha úgy tetszik.
Ez egy blog a bátorságról, önmagunk felvállalásáról, arról, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, hogy soha ne hagyjuk abba a fejlődést, a tanulást, hogy dolgozzunk keményen a céljainkért és legyünk kitartók. Hogy ne nyafogjunk és keressük a kifogásokat, és hárítsuk a világra vagy a környezetre a felelősséget.
Engem nem sokat hallotok panaszkodni a közösségi médiában. Ennek az oka, hogy az életben sem igen panaszkodom, teszem a dolgomat. Megtanultam erősnek és bátornak lenni, és ha ebből valamit rátok ragaszthatok, már megérte.
És tudod, soha nem az a lényeg, hogy én mit írok, hanem az, ami neked eszedbe jut róla, ennek fényében már készül a következő írásom.
A blogomat újra megnyitom.
