Nem volt szalvéta
az étteremben. A vendég pedig csak dühösen fújta a magáét:
- Micsoda
szolgáltatás ez?! Milyen egy semmirekellő banda?! Hogyan engedhetik meg ezt maguknak?! A mai világban a kereskedők azt hiszik, mindent lehet? Nem fogom
kifizetni a számlát egy olyan étteremben, ahol nem tudnak nekem egy szalvétát
hozni.
A pincérnő
teljesen ledermedt. Nagyon rosszul kezelte a dühös embereket, illetve nem
kezelte, mert ilyenkor teljesen lefagyott. Cikáztak a gondolatok a fejében,
hogy nem az ő hibája és hogy ő itt csak egy pincérnő, de képtelen volt mozgásra
bírni a száját. Nem jöttek ki belőle a szavak.
Az ideges vendég
pedig csak monda, mondta, de már semmi sem jutott el pincérnő tudatáig. Tudta,
hogy leveszik majd a fejét, ha nem fizet a vendég. Elrévedve a múltban vagy a
jövőben, az üzletvezető ideges arcát látta már csak maga előtt. Egy hirtelen
éles hang zökkentette ki gondolatfolyamából.
Pillanatra belekapaszkodott a jelen idő kis darabkájába, abba az éles sípolásba és tudatosította magában a történteket. A dühöngő vendég összeráncolt tekintete a telefonra szegeződött, úgy nyúlt a készülékért és zárta körül ujjaival, mint a sas mikor lecsap a réten az áldozatára.
Majd csend
következett. Nem lehetett érteni mit mond a hívó, de hanglejtésből egy valami
teljesen érezhető volt: fél, kiengesztelő és magyarázkodó dallama volt a
beszédjének.
Ekkor a dühöngő vendég
is rákezdett:
- Ezt nem hiszem
el?! Milyen egy semmirekellő banda?! Hogyan engedhetik meg ezt maguknak?!...
A pincérnő
összezavarodott, nem tudta neki beszél-e. De a vendég tekintete összevissza
cikázott. Ekkor felpattant, dühösen kicsapott a pénztárcájából három darab
ezres. Az asztalra tette, majd anélkül, hogy a pincérnőre pillantott volna
kiviharzott az étteremből. Csend lett. Már csak valamiféle rossz rezgés maradt
utána...
A pincérnő
megkönnyebbült. Eltette a három ezrest és elkezdte leszedni az asztalt. Közben
analizálta a történteket. Ugyanazokat a mondatokat mondta a dühös vendég a
telefonba, mint, amiket neki? Biztos beakadt a lemez… ettől a gondolattól
valahogy felvidult, még egy kis mosolyt is megengedett magának.
Hirtelen egy
barátságos hangot hallott a háta mögül.
- Jó napot
kívánok! Egy asztalt szeretnék két főre.
A pincérnő
automatikusan visszamosolygott a kedves arcú párra.
Kérem, kövessenek! - elindult a jól ismert asztalok között az étterem legkedvesebb zuga felé…
Boróka
