Régen egy konfliktuskerülő ember voltam, most egy konfliktuskereső ember vagyok

Ahogy elkezdesz tényleg tenni dolgokat, okozni dolgokat, megváltoztatni dolgokat, eredményeket elérni bármiben, automatikusan elkezdenek kisebb- nagyobb konfliktusok megjelenni körülötted.

Ha félsz a konfliktusoktól vagy nem mersz szembenézni velük, soha nem fogsz igazán maradandót alkotni.

Az embert belülről hajtja valamiféle vágy a békére, harmóniára önmagával és a külvilággal. Ne legyen dráma, ne legyen veszekedés, ne legyen nézeteltérés, mindenki értsen meg, mindenki fogadjon el, ne erőszakolják rám a véleményüket vagy ne is legyen más véleményük inkább. Bármennyire utópisztikus ábránd is ez, mégis belül mindannyian erre vágyunk.

Kell ahhoz valamiféle “nagyság”, hogy az ember egyáltalán meg tudja engedni, hogy más vélemények is létezzenek rajta kívül. Valamiféle nagyvonalúság azzal kapcsolatban, hogy megengedjük a világ többi tagjának, hogy esetleg másképp lássanak dolgokat, mint ahogy mi látjuk.

Félünk, rettegünk attól, hogy az embereknek más a véleménye, mint nekünk, szürke egérként próbálunk belesimulni az átlagba. Csak ne legyenek konfliktusok, ne legyenek más vélemények, ne kérdőjelezzen meg minket soha senki.

Régen én is konfliktuskerülő ember voltam. Szerettem volna, ha mindenki szeret. Soha nem akartam senkit megbántani, mindenhol mindenkinek „jó” akartam lenni. Közkedvelt, szeretett ember.

Ha volt véleményem, vagy nem értettem valamivel egyet, inkább csöndben tűrtem, hallgattam, esetleg szenvedtem is. Nem álltam ki magamért, az igazamért, az észrevételeimért, mert tudtam, hogy ez bizonyos szintű konfliktust fog hozni az éltembe. Ezáltal valamilyen szinten visszahúzódtam az élettől.

Belülről őrlődtem. Láttam, megfigyeltem a dolgokat magam körül, tudtam mi lenne a helyes, mégsem tettem semmit. Féltem a következményektől, féltem, hogy konfliktusba kerülök, szembe kell álljak esetleg egy másik emberi lénnyel azért, hogy azt a dolgot rendezzem magam körül. Ennek a “békének”, amire törekedtem a világgal folyamatosan nagyon drága ára volt. Valójában mindig én maradtam alul és lúzerként távoztam ezekből a szituációkból.

Elcsépelt frázis, de önmagunk feladásánál nincs veszélyesebb dolog. Szembemenni ezer páncélos lovaggal egyedül, fegyvertelenül egy csatamezőn, kevésbé veszélyes, mint saját magunk feladása.

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de gondolj bele egy pillanatra és érezni fogod ennek a gondolatnak a mély igazságtartalmát.

Szembenézni a szituációval, bármilyen nehéz is legyen, a kivezető út mindig.

Azok az emberek, akik soha nem kérdőjeleznek meg semmit, soha nincs más véleményük, soha nem mernek ellentmondani, soha nem tesznek fel kellemetlen kérdéseket, soha nem állnak ki egy igaz ügy mellett, nem védik meg az igazukat, akkor is mikor úgy tűnik az egész világ ellenük van, valójában elveszett emberek.

Akik azért tagadnak meg valamit, amit igaznak hisznek, mert félnek, hogy mit fognak gondolni az emberek, sokkal nagyobb kárt szenvednek el ezzel, mintha bevállalták volna azt a néhány kellemetlen helyzetet, amit egy igaz ügy megóvása jelentene.

Ha változást akarsz, legyen az kicsi vagy nagy, szembe fogod találni magad némi súrlódással. Súrlódással az élettel magával, illetve más emberek maradi vagy más véleményével. Ha tartasz ettől, sosem lesz igazi változás körülötted, se kicsi, se nagy.

Ha van egy víziód, egy látásmódod, lehet, hogy először csak néhányan fognak érteni.

Mindazonáltal tarts ki a víziód mellett. Merd látni és felvállalni, amit látsz, akkor is, ha mások még nem látják azt. Ne félj ellentmondani a világnak sem akár. Ne félj megkérdőjelezni olyan dolgokat sem, amit akár tömegek hisznek igaznak. Ne félj gondolkodni, és annak hangot adni. Tudom, hogy ma ez nem divat.

Arra nevelnek minket, hogy előemésztett „tényeket” fogadjunk el. Hogy amit „sokan gondolnak” az biztosan helyes.

Az emberek nagyon nagy többsége retteg a változástól, ezért ha változást akarunk bármilyen területen, mindig konfliktusba fogunk kerülni azokkal, akik félnek az újtól. Aki nem vállalja ezt be, az sosem fog semmi maradandód létrehozni.

Boróka