Már régóta kikívánkozik belőlem ez a gondolat. Lehet, hogy ez kicsit a
pohár félig tele vagy félig üres esete, és lehet azért van, mert általában
optimistán és bizakodóan állok az élethez, de bosszant kicsit, hogy sokszor
futok bele abba, hogy mennyire szörnyű dolog a Facebook, az okostelefon, az internet, és hogy micsoda egy romlott világban élünk, ahol már az emberek okostelefon
nélkül nem is tudnak létezni.
Én kicsit másképp látom ezt, a telekommunikációs eszközök, az internet, a
közösségi média, mind kommunikációs csatornák. Intenzív, gyors és széleskörű
kommunikációs csatornák.
Én pedig szeretek kommunikálni. A kommunikáció nem egy öncélú és egyoldalú
dolog, vagyis optimális esetben nem az. Van benne érdeklődés más emberek iránt
és van benne egy olyan dolog, hogy te is szeretnél érdekessé válni mások szemében.
És ebben is van egy egészséges egyensúly, mint minden másban.
Mit adott nekem a Facebook? Azt, hogy tudom régi barátaimmal, régi osztálytársaimmal,
akik azóta már szétszéledtek az országban, sőt a világban is, mi történik. Kinek
mekkora és milyen szép családja van, hol él, jól van-e. Mivel már a
telefonszámukat nem tudnám kideríteni, főleg mert még az én időmben nem is
voltak mobiltelefonok, ezért, ha nem lenne a Facebook, akkor azt sem tudnám
kivel mi van.
Jól esik, ha néha egy régi ismerősöm, aki lehet épp egy távoli országban él,
ír egy üzenetet, vagy belike-olja egyik képemet vagy hozzászól vagy gratulál
szülinapomkor. És gondolom neki is jól esik, mikor én teszem ezt.
Nem tudom azt mondani, hogy a Facebook ördögtől való, hiszen nagyon sok
emberrel a Facebookon keresztül tartom a kapcsolatot és az egyik fő
kommunikációs csatornám a világ felé.
Mikor például agresszív hazugságáradattal bombázták a vallásom a médiában,
akkor a Facebook volt az a csatorna, amin keresztül el tudtam mesélni videóim
formájában az ismerőseimnek, hogy mi a valóság. A Facebooknak köszönhetem, hogy
ezeken a videókon azóta már több mint 70 000 megtekintés van.
És nem szégyellem bevallani, hogy a vállalkozásomban sok-sok millió
forintot kerestem már a Facebookon keresztül.
És igenis azt is bevallom, hogy jól esik, ha kiteszek valami eredményt,
például, hogy lefutottam egy félmaratont, és a barátaim gratulálnak, vagy csak
egyszerűen dobnak egy like-ot. Igenis jól esik a bíztatás, a kedves szavak.
És igen, egy nagyon gyors világban élünk és rengeteg ismerősünk van, mert
van autó, repülő, telefon, internet és az ember sokkal több embert tud
megismerni, mint régen mikor mondjuk leélte az életét egy 5000 fős faluban és 50 évig ugyanaz volt a szomszédja. És
igen kevesebb idő jut a szeretteinkre is, mert sokat dolgozunk, mindenki hajt,
mint az őrült, kemény a mai világban megélni, sokszor még a hétvégét is
átdolgozzuk. Nem úgy van már, hogy kimész a kertbe és leszeded a gyümölcsöt a
fáról, más világban élünk.
És igenis szerintem sokat számít, ha belike-olod vagy hozzászólsz egy régi
vagy távoli ismerősöd képéhez, akivel nem lenne már kapacitásod ebben a rohanó
világban tartani a kapcsolatot, de mégis jelzed vele, hogy tök jó, hogy létezel
és örülök a sikereidnek, az örömeidnek vagy a kisbabádnak.
Azt mondják egy like nem számít. Én azt mondom: igen, számít. Mert
kommunikáció, mert „szeretet” és törődés a másikkal, még ha egy digitalizált,
egyszerűsített változatban is.
Ha valakit pedig szeretnél élőben látni, a Facebook nem akadályoz meg
abban, hogy felhívd. Tehát ne mondd azt, hogy elszemélytelenedtek a
kapcsolataid. Az nem Zuckerberg hibája, ha nem találkozol vagy hívod is fel
néha a szeretteidet.
És az sem Zuckerberg hibája, hogy vannak emberek, akik eltorzult módon
használják a Facebookot. Akik trollkodásra, bomlasztásra használják, vagy akik
egy hamis képet mutatnak az életükről a közösségi médián keresztül.
Hidd el, ez nem a Facebook hibája. Ha egy szigeten sátoroznánk, akkor ezek
az emberek sátra lehet kívülről csillogó és menő lenne, de benne pedig egy jó
nagy trágyarakás bűzölögne. Ez inkább ilyen emberi kérdés, hogy valaki hamis
képet mutat magáról és tök mindegy, hogy Facebook vagy nem Facebook, valószínű
minden szituációban ezt teszi.
A Facebook egy kommunikációs csatorna és mindenki olyan minőségben fogja
ezt fogyasztani és használni amilyen az ő személyisége. Egy kalapáccsal lehet
szöget beverni, de szétzúzni egy tányért is. Az emberen múlik, mire használja a
kalapácsot.
Szóval nem gondolom, hogy a Facebook ördögtől való, vagy nem kéne
használnunk vagy le kéne törölnünk róla magunkat.
A személyiségedet tudod fejleszteni, hogy minél okosabban és
kifinomultabban használd ezt kommunikációs csatornát a céljaid eléréséhez.
Ha szeretnél embereket megérinteni, a véleményed elmondani, vagy csak
viselkedéssel jó példát mutatni a környezetnek és ezzel hatni rájuk, akkor
csináld.
Posztolj, mesélj, mondd el a gondolataid, tedd ki a nyaralásod, a
szülinapod, a gyereked, engem érdekel mi van veled. Én kíváncsi vagyok Rád. És
köszönöm, hogy te is kíváncsi vagy rám!
Boróka
