Van egy képességed, ami mindennél fontosabb. Ha ezt birtoklod, koldusból
király leszel. Mindig mások előtt fogsz járni három lépéssel. Mindig te leszel a legjobb,
abban, amit csinálsz. Mindenki veled akar majd együtt dolgozni.
Történetesen körülbelül 15 éve eldöntöttem megtanulok németül. Kimentem Németországba
és bár előtte az iskolában volt német órám 10 évig, de sajnos gimiben annyira
gyenge német tanárunk volt, hogy az egész órát ellógtuk, nem nagyon ragadt rám
semmi. Ezért mikor interjúra mentem Németországban egy Au pair állásra, akkor
tolmács fordított nekem, mert egy árva szót nem értettem és a mosolygáson, a bólogatáson
és a „megpróbálok értelmes fejet vágni” kommunikáción kívül, nem sok mindenre
voltam képes. Valamiért mégis felvettek.
Mikor elkezdem ott dolgozni, akkor egyértelmű lett: itt az idő, hogy
megtanuljak németül. Gondoltam beiratkozok egy nyelviskolába, de kb. havi 200
Euro lett volna, ami pont egy Au pair havi fizetése, szóval nem láttam rá sok
esélyt. Azért elmentem pár órára, és azt tapasztaltam, hogy a csoport teljesen
más szinten van, mint az én tudásom. Rájöttem, hogy ezért itt nagyon lassan
fogok tanulni, mert hozzá kell igazodjak még 15 másik emberhez és nem tudok
abban az ütemben tanulni, ahogy szeretnék.
Ekkor döbbentem rá életemben először, hogy az iskola valójában hátráltatja
a tanulást. Mert lehet te gyorsabb vagy, de lehet lassabb, vagy te máshol kezdenéd,
mert előrébb vagy, vagy netán hátrább, de neked muszáj 30 másik emberhez
igazodnod a tanulásban. Ez nem túl hatékony.
És ha elveszted a fonalat, mint ahogy kémiából el is vesztettem kb. az első
órán, onnantól abból a tantárgyból véged, mert senki nem fogja neked újra
elmagyarázni az alapokat. Haladunk a tanterv szerint és kész, aki jön jön, aki
marad marad, ülj le egyes, menj el magántanárhoz és nyár végén gyere pótvizsgára.
Hihetetlen hatékonytalan ez a rendszer. Ezt megértettem akkor.
Mivel már nem voltam iskolaköteles, nem voltam köteles többé iskolában
tanulni meg németül, mert 10 év alatt az iskolának nem sikerült megtanítani
németül, szóval fogtam magam és végre csinálhattam úgy, ahogy nekem tetszett és
borzasztóan élveztem.
Fogtam egy könyvet, amiben benne volt az egész német nyelvtan. Elkezdtem az
elején, fejezetről fejezetre, megértettem mindent és példamondatokat alkottam
egy füzetbe, amíg meg nem értettem a nyelvtani szabályt. Minden este munka után
az ágyamban olvastam, jegyzeteltem és mondatokat alkottam. Mikor ezzel
megvoltam, fogtam egy legkisebb német-magyar-szótárt és A-Z-ig elolvastam és a
fontosabb szavakat aláhúztam és memorizáltam. Ezután fogtam német regényeket és
elolvastam legalább 10 könyvet, és persze a beszédet is gyakoroltam, hiszen ott
éltem egy német családnál. Fél év után a németek már gyakran kérdezték meg
tőlem, hogy Németország melyik régiójából való vagyok, mert éreztek valami fura
akcentust, amit nem tudtak beazonosítani, de nem gondolták, hogy külföldi
vagyok, mert hibátlanul beszéltem. Hazajöttem és röhögve letettem a felsőfokú
nyelvvizsgát, úgy, hogy rá sem készültem, azt a nyelvvizsgát, amit 10 év
iskolai német tanítás nem tudott elérni nálam.
Ezután ugyanezzel a módszerrel megtanultam angolul is, nyelvvizsgázni nem
mentem el, teljesen felesleges, de valószínű röhögve letenném a felsőfokút
ebből is. De kit érdekel, hogy legyen róla papírom?
Ezen a ponton vált számomra világossá, hogy nincs szükségem iskolára,
ahhoz, hogy tanuljak, sőt, az iskola csak hátráltat. Mert, ha elveszted a
fonalat valahol, nincs, aki visszamenjen veled megkeresni, hogy hol csúsztál
meg, és onnantól elvesztél, teljesen hülyének érzed magad, ahhoz a tantárgyhoz.
Pedig nem vagy hülye, csak valahol lemaradtál.
Nekem volt ezen egy nagy törésem, mert kémiából elcsúsztam már az első
órákon, nem értettem meg az alapokat, onnantól a kémia egy gyűlölt tárgy volt
számomra. Ezt a dolgot azóta sikerült kezelnem Szcientológia auditálással és
megtalálni az ebből a kudarcból származó önleértékelést. Ezután fogtam magam,
felmentem a YouTub-ra, újratanultam az egész általános iskolai kémiát kb. 2 hét
alatt. Megértettem a periódusos rendszert, az anyagok viselkedését, sőt
olyannyira érdekessé vált számomra a tárgy, hogy tanulmányozni kezdem a
részecskefizikát, a kvantummechanikát és visszafejtettem a fizikai univerzum
születésének pillanatáig az eseményket. Végre értem ezt az anyagi világot, ami
körülvesz. Egy hónap alatt megtanultam azt, amit 12 év iskola nem tudott
megtanítani nekem.
Nem telik el egy nap sem az éltemben, mikor ne tanulnék valamit, ha épp nem
valami önfejlesztő könyvet olvasok, akkor neten szörfölök és cikkeket olvasok,
YouTube videókat nézek, figyelek. Pár év alatt ezzel kitanultam egy teljes
szakmát, az online marketing és PR világát. Átlátom, hogy épül fel a net, mit
hogyan kell csinálni, milyen lehetőségek vannak. Elég nagy szaktudásom van
erről a területről. Olyannyira, hogy nem győzöm kezelni azt a sok embert, aki
velem akar együtt dolgozni, tőlem akar tanulni.
Kicsit vicces ez az egész, hogy százezrekért adok át másoknak egy tudást,
ami ott van az interneten és 80%-ban teljesen ingyenes. Nem mondom, azért volt
sok anyag, amiért én is fizettem, de 80%-ban ingyenes anyagokból tanultam a
Google segítségével. Este ahelyett, hogy tv-t néznék vagy csavarognék, az
internetet bújom és tanulok, tanulok és tanulok.
És persze mivel az egész éltem így éltem, hogy folyamatosan és állandóan tanultam
valamit, nagyon-nagyon sok mindenhez értek, valójában csak az tudja, aki nagyon
közelről ismer, mert annyi mindenről van ismeretem, hogy nagyon kevés ember van,
akivel intellektuális partnerséget érzek és ki tudom cserélni a gondolatim.
Ha rám bíznák egy 500 fős nagyvállalat irányítását holnap, egyáltalán nem ijednék
meg a feladattól, annyira szerteágazó ismereteim vannak. És mivel megszoktam ezt,
ezért meglep, mikor másokkal beszélek és feltesznek nekem kérdéseket, amik ott
vannak előttük a neten. Csak be kéne írni a Google-be, hogy „hogy kell
blablablabla” és pár órát vagy estét eltölteni azzal, hogy megtanulja. Miért nem
teszi? Nem értem.
Szóval valójában én nagyon jól vagyok azzal, hogy több százezret fizetnek
nekem emberek, hogy tanítsam őket dolgokra, amik fenn vannak a neten ingyen, és
nagyon szívesen csinálom ezt és élvezem csak néha elgondolkodom rajta, hogy
hogyhogy ő ezt nem tudja? Hiszen ott van az információ az ő telefonján, laptopján
is elérhető.
Minden nap szentelj pár órát arra, hogy képezd magad. Nincs szükséged
iskolára, sem tanárra ahhoz, hogy BÁRMIT megtanulj. Ott van az interneten
minden és ha ott nem találod, akkor irány a könyvesbolt.
Szidjuk ezt a digitális világot, bár én minden nap hálát adok az égnek
ezért a digitális világért. Soha nem volt még az információ ennyire gyorsan és
könnyen elérhető. Egy olyan tudás-freak számára,
mint én, ez maga a Kánaán. Gyakorlatilag bármit megtanulhatsz az interneten
keresztül, bármit. Szóval élj ezzel a lehetőséggel. Legyél jó tanár és diák is
egyben és a 21. század egyik legbölcsebb mondása valóban ez: „a Google a
barátod”.
Boróka
