Reggel a pékségben hallottam hogy az előttem jövő reggeli menüt kért: egy szendvics, egy fánk és egy kávé. Ott volt a tulajdonos, egy fiatal jóvágású fickó. Mondom, ez milyen jó ötlet! Te találtad ki? Büszkén mosolygott, hogy igen. Később utánam szaladt, hogy kérek-e ajándék pogácsát.
Beültem egy taxiba. A velem egykorú taxisofőr vasalt ingben és öltönynadrágban vezetett. Megdicsértem, hogy mennyire kellemes, hogy ilyen szépen fel van öltözve. Megköszönte, mosolygott de nem tegezett le, amivel újfent a kulturált viselkedéséről tett tanúbizonyságot. Utána jót beszélgettünk, és nevettünk.
Beültem reggelizni, már csak egy olyan asztal volt szabad, ahova oda vert az eső. Engem nem zavar, kifejezetten szeretem a nyári záport, és még azt is élvezem, ha picit elázok, amúgy meg tudom, hogy pár perc és úgyis vége, aztán nem marad más csak a kellemes, hűs és párás levegő. A pincér viszont aggódott értem. Törölte az asztalt, cserélte az étkészletet. Megköszöntem a törődést. Mondom engem nem zavar az eső, és látod már el is állt. Azt mondja azt látja, és még jól is áll nekem - zárta egy széles mosollyal.
Észrevenni és megerősíteni az embereket abban, mikor jóra törekednek egy olyan apróság, amit bármikor megtehetsz, még egy idegennel is.
És a legszebb az egészben, hogy nem csak őket emeled ezzel, hanem magadat is, mert gyakorlod vele az ember eredendő jóságát.
Jó kedvem van, holnap Nápolyba megyek!
